Leírás

ELTE BTK Vallástudományi Központ Liturgiatörténeti Kutatócsoport kiadványa – Műhelytanulmányok sorozat 2. kötete

Azokat a rítusokat, amelyek kívül esnek a mise és a zsolozsma szokásos menetén és kiszolgáltatásuk nem püspöki kiváltság, az újkorban a rituálénak nevezett könyvtípus tartalmazta. A rituale megnevezés azonban csak a római rituále XVII. századi elterjedésével vált közkeletűvé; azelőtt az agenda, a manuale, vagy (egy viszonylag szűk, jellegzetesen közép-európai körben) az obsequiale volt használatos. Az esztergomi obsequiale egyike a korai nyomtatványkor Magyarországon legnépszerűbb kiadványainak: legalább kilenc kiadást megért az 1490 és 1560 közti időszakban. Az utókor érdeklődésére elsősorban azért tarthat számot, mert ez a magyar középkor első és egyben utolsó forrása, amely részletesen és a teljesség igényével közli az emberi élet nagy határhelyzeteihez kötődő szertartások hazai változatát, és mert ez az egyetlen forrás, amelynek tartalma végigkövethető az esztergomi úzus közel ezer évén át, azaz hidat képez a XI. századi kezdetek és az utolsó, XX. század eleji fejlemények között.

In the early modern period, a Rituale contained those rites which were outside the ordinary course of the mass and the office and those that were not a bishop’s privilege. However, it was only with the spread of the Roman Ritual from the early 17th century that the term became common; before that, Agenda, Manuale or (in a relatively narrow, typically Central European circle) Obsequiale were used. The Obsequiale of Esztergom, Hungary’s primatial see, is one of the most popular publications of the early printing period: it was published at least nine times between 1490 and 1560. To posterity, it is primarily significant because of being both the first and the last source of the Hungarian Middle Ages to provide a detailed and complete account of the local version of administering rites associated with the great transitions of human life, and because it is the only source whose contents can be traced back over almost a thousand years of the use of Esztergom. In this quality, it forms a bridge between the 11th-century beginnings and the last developments in the early 20th century.