Egyházzene.huzene és liturgia

Kiadványok kosár tartalma
A kosarad jelenleg üres.
schola_header

A SCHOLA HUNGARICA

A Schola Hungarica énekkar 1969-ben alakult a gregorián zene és hozzá közelálló polifon művek hangfelvételére és hangversenyszerű előadására. Az együttesnek 57 hanglemeze jelent meg (lásd a mellékelt jegyzéket és Jerome F. Weber: A Gregorian Chant Discography II. p. 386.). A hanglemezek a Francia Lemezakadémia nagydíját, a nyugat-berlini hanglemez-nagydíjat, a magyarországi „év hanglemeze”- és „aranylemez”-díjakat nyerték. Az együttes Magyarországon kívül Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, Belgiumban, Luxemburgban, Libanonban, Csehországban, Szlovákiában, Romániában adott hangverseny­eket.

A Schola Hungaricát a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos kutatói és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói, Szendrei Janka és Dobszay László hozták létre Rajeczky Benjamin támogatásával. Mindhárman nemzetközileg jól ismert szakemberei a gregorián kutatásnak, eredményeiket számos könyvben, cikkben, tudományos kongresszusok előadásain hozták nyilvánosságra.

A Schola Hungarica lemezeinek műsora középkori kódexek anyagából válogatott, a kórus vezetői által átírt repertoár. Az énekelt darabok 90 %-a a tudományos szakirodalomban sem szereplő első közlés, így a lemezek a publikáció egy sajátos formájának is tekinthetők. A műsor a legszélesebb körből merít mind földrajzi, mind műfaji tekintetben. A ma használatban lévő alaprepertoáron túl a sequentia- és tropus-irodalom, a verses zsolozsmák és liturgikus játékok, a tridenti reform (XVI. sz.) óta használaton kívül került gregorián tételek, a binatim éneklés gyakorlata nagy bőségben szerepelnek a hanglemezeken. a hanglemezpiacon egyedülálló módon és gazdagságban adnak képet a középkori lokális hagyományokról (egyházmegyék, szerzetesrendek, országok, régiók zenei anyagáról), melynek jelentőségére az újabb tudományos kutatások mutattak rá.

A kórus repertoárját kiegészítik a korai többszólamúságból vett tételek, de a kórus és a karmesterek felhalmozott zenei tapasztalatai olykor későbbi korok (reneszánsz, korai klasszika, XX. század) zenéjének előadásában is hasznosítódnak. A hanglemezek műsora gondosan megszerkesztett ciklusokba rendeződik. A rövid, 2-3 perces darabok helyét, egymáshoz kapcsolódását, változatos rendjét a középkorban a liturgia szabályozta. A lemezeken ez a régi, rendezett változatosság tömörített módon idéződik fel.

A Schola Hungarica összetétele a tudományos eredmények ismeretében meghatározott, ugyanakkor művészi koncepció szempontjából is átgondolt volt. A történeti kutatások rámutattak, hogy a tisztán férfihangokból álló kórus a középkorban ritka volt: a hangzást legtöbb helyen a férfi és gyermekhangok keveredése határozta meg; de a gregorián jelen volt a női liturgikus közösségek gyakorlatában is. A férfi, gyermek és női hangok váltása vagy kombinációja igen alkalmas a különféle műfajok jellegének kidomborítására. Így például a női hangok kiválók az ékesített, melizmatikus tételek előadásában. A Schola Hungarica három (férfi-, női- és gyermekkari) részleggel dolgozott, ezeket a műsor sajátságainak, a ciklus felépítésének megfelelő módon váltogatta vagy kombinálta.

A Schola Hungarica az előadás stílusa tekintetében nem kötötte le magát egyetlen elméleti irányzat mellett sem. Az előadási ideál: a világos hangzás, élénk és a tétel zenei felépítését érvényesítő formálás, mely a kódexek elemzésén, a régi egyszólamú énekkultúrák tanulmányozásán és, ugyanakkor, művészi inspiráción alapul. Tempói (részben a keleti liturgiákban és a népzenében fennmaradt hagyomány által is igazoltan) élénkebbek a szokásosnál. A fő- és mellékhangok, a melizmák és ékesítések megkülönböztetése a zenei forma világosabb, nagyvonalúbb érvényesítését segíti. Az együttes vezetői, nagy tapasztalatú népzenekutatók lévén, az eredeti felvételek ezrein tanulmányozott monodikus énekkultúrát is közvetett inspirációs forrásuknak tekinthették. Ezzel a történelmi hitelesség egy kibővített értelmezését valósították meg, számot vetve magának a gregoriánnak 1000 éves történelme alatt kialakult sokféleségével.

A kórus 2011-ben, az utolsó lemezfelvételt követően ― két hónappal Dobszay László halála előtt ― feloszlott.