Táraságunk szeptember 26-án tartotta évi rendes közgyűlését, melynek fő témája a Magyar Egyházzene folyóirat XXIV. évfolyamának bemutatása volt, mely ezúttal az elmúlt négy év termését foglalta össze.
A folyóirat új évfolyamáról Déri Balázs felelős szerkesztő szólt. A lap eddigi útját vázolva visszatekintett az elmúlt negyedszázadra, de azon belül is az utóbbi négy évre, nem elhallgatva e legutolsó négy év sok harcát, külső és belső körülmények okozta nehézségeit.
A lap financiális hátterét hosszú évek óta a minimális előfizetés mellett az NKA pályázatai biztosították. A MEZ azon számos folyóirat közé került, amelyek támogatását előbb minimálisra csökkentették, majd lényegében megszüntették. De nem csak réteglapok jutottak erre a sorsra, hanem olyan, a miénknél sokkal régebben működő, szélesebb közönségnek szerkesztett lap is, mint a Muzsika Az olvasási szokások valóban felfoghatatlanul gyorsan megváltoztak, a nyomtatott napilapok, de tudományos folyóiratok és művészeti és irodalmi folyóiratok sokasága került át az internetre az egész világon vagy szűnt meg teljesen. Ez még elfogadható is lenne bizonyos mértékig, csak az nem, hogy úgy számoljanak, a szerkesztés ingyen végezhető. Valójában a nyomtatás, ha a valóban elfogyó példányszámokra gondolunk, a lap előállításának csak töredéke, mármint ha a szerkesztést tudományos folyóirattól elvárt szigorral és tipográfiai, nyelvi igényességgel végzik. Erről pedig a MEZ nem mondhat le. Amint az sem járható út, hogy olyan cégekre hagyjuk a megjelent lapszámok digitalizálását és ezzel a jövendő nemzedékeknek való hozzáférést, amelyek bizonyos intézményeket leszámítva pénzért árulják a digitalizált számokat (ez történt a Muzsikával az Arcanumnál). A Muzsika online folytatása is hiábavaló remény volt… Ami a Magyar Egyházzenét illeti, két szék között a pad alá került, mert bár civil folyóiratként tekintett önmagára, az NKA egyházinak tartotta, amelynek megvannak a maga külön bőséges forrásai, holott a szakmai függetlenség miatt a közvetlen egyházi (melyik egyházi?) fenntartásról kezdettől fogva lemondtunk azzal együtt, hogy a folyóirat minden munkatársa: szerkesztők és szerkesztőbizottsági tagok és minden cikkszerző egyházuk vagy vallási közösségük elkötelezett hívei. A felelős szerkesztő a kulturális közeg változását követően az új évfolyam írásait mutatta be rövid magyarázatokkal, hiszen a 24. évfolyam írásai már nagyrészt készen, a MET honlapján olvashatók hónapok óta.
A következmény: a támogatási rendszerek megváltozása miatt a továbbiakban saját erőből és egyházi támogatásból tudjuk legfőbb orgánumunkat a jövőben megjelentetni. Ez azt is jelenti, hogy a papíralapú kiadást fel kell váltsa a világhálós megjelenés és csak minimális példányszámban – könyvtárak és tényleges előfizetők részére – készül a nyomtatott forma.
Összegezve elmondhatjuk: a XXIV. évfolyam világhálón már olvasható 2 négy száma azoknak, akik előfizettek rá, illetve néhány kiemelt intézmény számára nyomtatásban elérhető lesz 2021 elején. (Ehhez a Magyarországi Református Egyház támogatása rendelkezésre áll.) Ugyanakkor annyi anyag maradt ki ebből az évfolyamból, hogy ezzel elindíthatjuk az újabb, immár évkönyvként megjelenő újabb folyamot. Készen áll és az újév első negyedévének végéig – immár évkönyvként – megjelenhet a világhálón a XXV. évfolyam, mely kisszámú megrendelőnek, intézménynek és nagy könyvtáraknak digitális nyomdában nyomtatott formában is elkészül majd. A jövőre előre tekintve az a javaslat született meg és talált elfogadásra, hogy a folyóirat honlapján összegyűjtve lássanak lapvilágot a legfontosabb információk, tanulmánykezdemények és egyéb anyagok, melyet egy újonnan létrehozandó szerkesztőbizottság szerkeszt évente egyszer, mintegy négy számot összefoglaló évkönyvbe. Folytatjuk az eddigieket, azaz a tudományos igényű tanulmányok tudományosan – két recenzenssel – dokumentált közlését, hogy a folyóirat ilyen műfajú publikációi a szerzők tudományos munkásságába (MTMT) teljes joggal beleszámíthassanak.
A felelős szerkesztőtől az olvasószerkesztő, Földváry Miklós István vette át a szót, aki a folyóirat vonatkozásában a digitális kor kihívásairól szólt. Áttekintésében a papíralapú és a digitális megjelenési formákról szólva kifejtette, hogy folyóiratunk más-más műfaji-tematikai rétege más-más szerepet tölt be és egymástól esetleg eltérő megjelenést kíván. Ez is indokolja hogy lapunk profilját, megjelenését újragondoljuk. Miközben a tudományos
igényű írások az idegennyelvű megjelenést is feltételezik, meg kell találni – esetleg ugyanannak a témának – a mai nyelven, mai közlésmódban, mai médiumban megszólaló ismeretterjesztő formáját. Ez nem feltétlenül egy negyedéves folyóirat, lehet, hogy könyvsorozat, digitális folyóirat vagy akár blog. A 90-es évek eleje, a társaság megalakulása a friss kezdeményezések kora, rengeteg nagyszerű anyagot halmozott föl belőle a folyóirat, amelyet az azóta felnőtt nemzedéknek újra kell olvasnia. Ám a jegyzetek, a populárisabb följegyzések, az ismeretterjesztés médiuma ma az internet. Ugyanakkor természetesen a nagyobb lélegzetű, tudományos igényű írások továbbra is inkább papíron közlendők, éspedig a honi tudományosság fenntartása érdekében magyarul is. Ezért indokolt a kétféle fejlesztési irány: egyfelől a blog, másfelől az évkönyv. Erre van kapacitásunk, a gyakoribb megjelenésre, mivel mind elfoglalt emberek vagyunk, nem főállású szerkesztők, nincs lehetőség. Mint a fiatalabb nemzedék képviselője, aki rengeteget tanult a folyóiratból, Földváry Miklós kifejtette: Ne csodálkozzunk, ha bizonyos értelemben a lap hevülete alábbhagyott, hiszen rengeteg olyan szakember került ki az egyházzene szakról és a Magyar Egyházzene holdudvarából, akik a legkülönbözőbb területeken helytállnak a maguk egyházi tevékenységében. Arra is rá kell csodálkoznunk, hogy mennyi álom valósult meg pl. a liturgia, a különféle liturgikus énekeskönyvek területén, de az egyházzenei gyakorlatban is az elmúlt negyedszázadban. A Magyar Egyházzene digitalizálásának folyamatában számolhatunk azzal, hogy a lap, miközben a Társaság folyóirata marad, affiliált intézményei az LFZE Egyházzene Tanszéke és az ELTE BTK Vallástudományi Központja, majd az abból kinőtt Tanszék, mely a civil vallástudomány mellett a liturgiatörténeti kutatások egyik legfontosabb hazai bázisa lett. Az alapító Déri Balázs után több mint egy éve Földváry Miklós István vette át a tanszék vezetését. Ugyanakkor szoros kapcsolatban vannak az új Bölcsészinformatikai Tanszékkel, és számíthatunk arra, hogy az ELTE szerverén ingyenesen tárolják a digitalizált folyóiratot.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a lap szkennelése megtörtént, mely azonban még csak egy kezdő technikai lépés. A második fázisban fel kell ismertetni a szöveget OCR rendszerrel, majd le kell ellenőrizni a felismert szöveget. Ezt követően címszavakat, tárgymutatóhoz rendelt kifejezéseket kell összeállítani, hogy ez a közel 12 ezer oldal áttekinthető, kezelhető, kereshető, használható legyen. Így helyezhető el a mai tudományos közleményeket tartalmazó repozitóriumba. E folyamatnak azonban meg kell keresni a pénzügyi hátterét is. Úgy tűnik, rendelkezésre áll olyan fiatal egyházzenész munkaerő, aki tudná vállalni, rendes díjazás mellett, a munka következő fázisát.
2020. szeptember 26.
