Hosszú betegség után, életének 81. évében 2019. június 8-án, szombaton elhunyt Szendrei Janka Széchenyi-díjas zenetörténész, a Schola Hungarica társkarnagya, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének egykori főmunkatársa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem volt tanszékvezetője, professor emeritusa.
Szendrei Janka 1938-ban született Budapesten. 1962-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezető szakán, majd zenetudományból doktorált, 2004-ben az MTA doktora lett. 1969 és 2007 között a főiskola tanárképzőjén népzenét tanított, 1974-től a Zenetudományi Tanszéken, 1991-től pedig az Egyházzene Tanszéken is oktatott. 2000 és 2007 között az Egyházzene Tanszék vezetője volt.
SZENDREI JANKA emlékére
Hosszú betegség után, életének 81. évében 2019. június 8-án, szombaton elhunyt Szendrei Janka, az Egyházzene tanszék egyik újjáalapítója, professzora, évtizedeken át számos muzsikus tanára, karnagya, tanácsadója, kollégája és barátja. Nevét nemcsak a hazai és nemzetközi tudományos életben ismerték és tisztelték, hanem a régi zene előadóművészeinek világában is. A lexikonok, életrajzok elsősorban a középkori zenetörténeti kutatásokban és a magyar népzene európai kitekintésű történeti elemzésében végzett hatalmas munkáját emelik ki életművéből; és valóban: eleinte népzenekutatással, népzenegyűjtéssel, a népszokások kutatásával, és stílusvizsgálatával foglalkozott. Később meghatározó tagja lett annak a néhánytagú, Rajeczky Benjamin vezette munkacsoportnak, mely a Magyar Tudományos Akadémián a gregorián zene forrás- és dallamtárának felállításán és fejlesztésén munkálkodott. Az 1970-es évektől kodikológiai és paleográfiai kutatásokkal is foglalkozott, egyedülálló jelentőségű forráskatalógust adott ki. Számos középkori kódex modern kiadása kapcsolódik nevéhez. A nemzetközi középkori kutatásokat átfogó Cantus Planus munkacsoport egyik alapító tagja, konferenciáinak rendszeres résztvevője volt. Az MTA doktora, aki tudományos tevékenységéért Széchenyi-díjat kapott.
Tudományos pályája mellett évtizedek óta tanított a Zeneakadémián, először a tanárképző intézetben népzenét, később paleográfiát zenetudósoknak, 1991-től pedig az újraalapított egyházzene tanszéken, melynek sokáig a vezetője is volt.
A hazai és nemzetközi koncertélet a Schola Hungarica egyik karnagyaként ismerte meg nevét. A Schola 57 hanglemezén vezényelt.
A tudományos és művészeti élet résztvevőin kívül közvetetten vagy közvetlenül mindannyian sokat köszönhetünk Szendrei Jankának, aki az elmúlt fél évszázadban kiemelkedő szerepet töltött be a hazai egyházzene megújításában, a templomi szkólák (liturgikus énekkarok) létrehozásában és vezetésében. A rendszeres, hétről hétre történő egyházzenei szolgálat évtizedei alatt több generáció nőtt fel úgy, hogy vezetésével a középkori magyar gregorián hagyomány örökösévé válhatott. Ugyanakkor – a világon talán elsőként – a magyar nyelvű gregorián zene az ő szkólájának köszönhetően válhatott liturgikus zenei anyanyelvvé sok száz, sőt mára sok ezer ember számára. Ma már sok-unokás, nyugdíjas nagymamák, nagypapák azok az első kórustagok, akiknek természetessé vált a korábban csak a tudományos érdeklődés körébe tartozó gregorián zene napi templomi gyakorlata, és Janka szinte a legutóbbi évekig töretlenül vezette be hétről hétre a gyerekeket, fiatalokat a liturgikus éneklés fenséges és gyönyörűséges világába.
Bár néhány nappal ezelőtt megtért a Teremtőhöz, mégis úgy érezzük, az általa szeretett, sok évszázados zenék megszólalásában továbbra is itt van közöttünk.
Kedves Janka! Köszönjük a sok szépséget és értéket, amit tőled kaptunk!
Dobszay Ágnes
