Orgonákról – évfordulók ürügyén
Régi orgonáink megújulásáról tartott szimpóziumot a Magyar Egyházzenei Társaság január 17-18-án Budapesten, majd február 7-8-án Nagyváradon és Debrecenben. A rendezvény mintegy egy évtizede az első olyan szakmai összejövetel volt, mely az orgonabarátok, orgonaépítők, orgonisták számára fórumot nyitott ismerkedésre, közösségépítésre, szakmai tapasztalatcserére és átfogó képet nyújtott az orgonaépítés aktuális helyzetéről.
Csaknem negyven évvel ezelőtt zárult le a Magyarországon található templomi orgonák felmérése és jegyzékbe vétele, melyet négy orgonaművész helyszíni szemlék formájában végzett el. 1993 októberében a Zenetudományi Intézetben sor került egy orgonás műemléki konferenciára, melyen – hazánkban első ízben – műemléki értékű orgonák megőrzéséhez és használatához szükséges irányelveket fektettek le. Az utóbbi évtizedekben számos műemlék-, vagy műértéket képviselő orgona restaurálására kerülhetett sor, és az orgonaépítészetben is jelentős minőségi fejlődés ment végbe, melynek során történelmi idők ideáljai, hang- és látvány-esztétikája, hagyományos eljárások, technikai megoldások sora éledt újjá, hivatalosan elismert, képzett szakértők kezdték meg működésüket, valamint orgonatörténeti tárgyú dolgozatok, valamint cikkek, könyvek egész sora született.
2024. január 13-án közel húsz orgonista, egyházzenész és a témában érintett műemléki szakember találkozott Budapesten, melynek során fontos restaurálási és hangszervédelmi kérdéseket vitattak meg. A távlati tervek között területekre, illetve felekezetekre bontott műemléki orgonalista létrehozása, továbbképzések rendszeresítése, orgonarestaurálások tanulmányozása, továbbá a folyamatos párbeszéd érdekében további rendszeres találkozások szervezése szerepelt.
2025 januárjában újabb szakmai találkozásra adott alkalmat a Budapest-Kálvin téri református templomban éppen tíz éve megvalósult orgona rekonstrukció, melynek eredményeképpen Jacob Deutschmann 1829-ben épített, később többször átépített orgonája újulhatott meg, visszanyerve eredeti formáját és hangzását. Szintén kerek évfordulóhoz köthető a pusztaszabolcsi plébániatemplom barokk orgonájának restaurálása, mely Magyarország első igazán jelentős örökségvédelmi szellemiségű projektjeként valósult meg. A Magyar Egyházzenei Társaság orgonás szimpóziuma ezen évfordulókra alapulva valósult meg.
A szervezők az elmúlt húsz év kiemelt példáin keresztül mutatták be a hazai orgonaépítés e termékeny időszakát. Témakörök, korszakok, műfajok köré csoportosítva beszélgettek a szakma egybegyűlt képviselői, orgonisták, orgonaépítők, orgonaszakértők és laikus érdeklődők. A sort a pusztaszabolcsi orgona nyitotta Hajdók Judit, Sirák Péter és Varga László bemutatójával, ugyanez a grémium ismertette a sárospataki vártemplom barokk orgonájának restaurálását, majd a pannonhalmi orgonagyűjtemény eddig restaurált XVIII. századi hangszereinek ismertetésével folytatta Bors László. A szintén kerek évfordulós Kálvin téri Deutschmann-orgona zárta az előadásokat Homolya Dávid bemutatójával, ezt Bódiss Tamás orgonakoncertje követte, melyen a barokktól a romantikáig – Frobergertől Brahmsig – a hangszeren megszólaltatható művek széles skálája hangzott fel.
A romantika előtti eredeti hangszerek újjászületése után másnap olyan új orgonákkal folytatódott a sor, melyek mind a romantikát megelőző korok esztétikája szerint épültek az elmúlt évtizedekben történelmi térben. Ennek során Paulus Frigyes és Homolya Dávid beszélt a szári és vörösberényi orgonákról, Hajdók Judit pedig az általa tervezett zalaegerszegi POM-orgonáról. Azt követően a századforduló két prominens restaurált, ill. rekonstruált hangszeréről a Zeneakadémia Voit-orgonájáról, valamint a Mária-utcai jezsuita templom hangszeréről beszélgetett Szabó Balázs, Faragó Attila, Méhes Balázs és Horváth Márton Levente.
A szimpózium második blokkja eredetileg szintén Budapesten került volna megrendezésre, de Sepsy Károly, a 95 éves korában elhunyt, a debreceni Nagytemplom nyugalmazott orgonista-kántorának búcsúztatása azonban éppen erre az időpontra került. E gyászesemény miatt módosult a szimpózium programja, így a résztvevők is leróhatták kegyeletüket a XX. század második fele orgonavilágának egyik meghatározó személyisége előtt, az orgonás szimpózium a program átszervezésével viszont egyértelműen gazdagodott, mivel így február 7-8-án több hangszert élőben megtekinthettek, sőt, ki is próbálhattak az érdeklődők.
A legörvendetesebb dolog az első ízben megvalósult szakmai nyitás és kitekintés volt határon túlra. A nagyváradi székesegyház közelmúltban restaurált Országh Sándor-féle nagyorgonája és karorgonája, valamint újonnan épült itáliai reneszánsz ihletésű mellvéd-orgonája jó betekintést nyújtott a mai erdélyi és partiumi orgonaépítés helyzetébe, képet adott a határon túli hangszerállományról és több jelentős erdélyi orgonaépítő műhely tevékenységéről. A hangszerek bemutatásánál Kristófi János orgonaművész-karnagy, valamint Bartis Szabolcs gyergyószentmiklósi orgonaépítő működött közre, majd exc. Böcskei László nagyváradi püspök vezette át a csoportot a püspöki palotába, ahol a püspöki képtárban történt tárlatvezetés és agapé után személyesen nyitotta meg az esti szimpózium-beszélgetést a rendelkezésünkre bocsátott auditóriumban. Itt a nap utolsó témaköreként három nagyorgona bemutatására került sor, melyek jelentős bővítésen, átalakításon estek át a reprezentatív méret, valamint a szélesebb spektrumú kihasználhatóság érdekében. A budapest-fasori református templom orgonáját Pálúr János, a pécsi székesegyház nagyorgonáját Kovács Szilárd, a veszprémi bazilika hangszerét Homolya Dávid mutatta be. Mindhárom átépítést a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra végezte.
A szimpózium utolsó napján Debrecen közelmúltban bővített illetve restaurált orgonáival ismerkedtek az érdeklődők. Elsőként a Szent Anna székesegyház nemrég bővített Aquincum-orgonáját csodálhatták meg, ahol Dobos Mihály beszélt a hangszerről, a Kistemplom Aeris orgonaműhely által restaurált Kiszel-orgonáját pedig Szabó Balázs bemutatókoncertjével ismerhette meg a csoport. A szimpóziumot Hajdók Judit előadása zárta Angster szellemében címmel, melyben a nagy múltú pécsi orgonagyár több mint félévszázados működését áttekintve értekezett a cég építette orgonák stílushű bővítésének problematikájáról, bemutatva a Miskolc-Avasi, a gödöllői evangélikus templom, valamint a balatonfüredi református „fehér templom” Angster-projektjét.
A szervezők tapasztalatai szerint nagyon komoly igény él az orgonás szakmai közösségben ilyen találkozókra, megbeszélésekre. Ez a pozitív visszajelzés hasonló események szervezésére ad ösztönzést. Az eredetileg tervezett, de elmaradt téma Egy ideál színeváltozásai – a „Bach-orgona” évszázada címmel külön rendezvény keretében valósul meg a tervek szerint április 5-én a szakma prominens képviselőinek részvételével a budavári evangélikus egyházközség kápolnájában, mely esemény elsősorban vidéki érdeklődők kedvéért streamelve is megtekinthető lesz.
Bódiss Tamás, Homolya Dávid
Képek és videók az eseményről:
