Összefoglaló a Magyar Egyházzenei Társaság 2022. szeptember 23–24-én tartott konferenciájáról.
Az Ars Sacra Fesztivál keretében rendezett előadások, kerekasztal-beszélgetés és liturgikus események helyszíne ezúttal a Városliget közelében, a Damjanich utca végén található D50 konferenciaközpont, illetve az annak közelében található két templom volt.
A Hermina kápolnában tartott katolikus szentmisén a Collegium Musicum Jaurinense énekelt órómai liturgikus énekeket Kelemen Áron OSB irányításával, Soós Gábor orgonaművész közreműködésével. Az eseményen a közelmúltban megjelent Graduale Urbis órómai énekeiből hallottunk a liturgikus naphoz kapcsolható tételeket. A szentmisét Farkas Ferenc róm. kat. lelkészmutatta be.
A Fasori evangélikus templomban rendezett protestáns istentisztelet zenei szolgálatát a Fővárosi Protestáns Kántorátus és Tóka Ágoston orgonaművész látta el. A liturgia zenei anyagát a Kántorátus zenei vezetője, Pap Kinga Marjatta állította össze, a liturgiát Hafenscher Károly evangélikus lelkész, teológiai tanár vezette. A zenei anyag összeállításakor fontos szempont volt a közelmúltban született és a Luther Kiadónál illetve a Kálvin Kiadónál nyomtatásban is megjelent kórusművek megszólaltatása; így került sor Muntag Lőrinc (*1987) és Dobszay-Meskó Ilona (*1981) műveinek bemutatására is.
A nyitó liturgiákat követően, még péntek este mutatták be a Magyar Egyházzene folyóirat XXV. évfolyamát. A 2020 szeptemberében Gödöllőn tartott társasági napon született meg a döntés a folyóirat évkönyv típusú megjelenéséről. Mint Déri Balázs felelős szerkesztő a most megjelent lapszám vezércikkében kifejti: „Szigorú tudományosság és az istentisztelet (nemrég kiveszett kifejezéssel: isteni tisztelet) szolgálata, részleges megújulás és teljes folyamatosság – ezek lehetnek jelszavaink. […] az összevont, évkönyvszerű megjelenés ma életszerűbb, s lehetőséget ad könyvnél kisebb, de folyóiratcikknél terjedelmesebb írások megjelentetésére is.” A digitális formában honlapunkon is olvasható kiadvány a met@egyhazzene.hu címen – akár korábbi számokkal együtt – nyomtatott formában megrendelhető.
A liturgia és művészet találkozási pontjait bemutató szombati programot – a bevezető príma éneklését követően – Czétényi Gellért irodalomtörténész indította Szent és profán Esterházy Péter egyszerű történeteiben, majd Varga Ferenc szobrászművész folytatta Képzavar. Egy néhai bálványfaragó-képromboló képzőművész hódolata az ikon előtt című előadásával.
A szent zene útjai összefoglaló címet kapott kerekasztal-beszélgetés során Bubnó Tamás, Földváry Miklós, Mizsei Zoltán és Szoliva Gábriel fogalmazott meg izgalmas gondolatokat a liturgiában megszólaló ének szentségéről, a „szent”, a „vallásos” illetve a „liturgikus” kifejezések meghatározásáról, az egyházművészetben rejlő feszültségekről, a liturgia funkcionális kódrendszeréről, valamint arról, hogy vajon a lejegyzett zene megölte-e az élő egyházzenei alkotást.
A szombati délutáni programot Déri Balázs klasszika-filológus zsoltárfordítási kérdésekről szóló előadása nyitotta. Lőrincz Zoltán művészettörténész betegsége miatt személyesen nem lehetett jelen, de Puritánság vagy/és művészet! című előadását Bódiss Tamás felolvasta. Sándor László zeneszerző előadásában (Alkotó szellem mint legmagasabb szubjektivitás – gondolatok Antoine Busnoys Anthonii, usque limina motettájához) a Miatyánk kéréseit és azok belső összefüggéseit, illetve egy kortárs zenemű szerkezetét egy menóra formájára vetítve határozta meg.
A konferencia további részében gazdag organológiai témák következtek sorra. A XVII. századi francia–olasz repertoár liturgikus szerepéről Enyedi Pál („… vocum harmonia, quae ad pietatem augendam ordinata est…” Megjegyzések a XVII. századi orgonairodalom és a katolikus istentisztelet kapcsolatához), a hangszerhasználat teológiai alapjairól Alácsi Ervin János (Miért az orgona a liturgia saját hangszere? A síporgona templomi használatának teológiai megalapozása) szólt, majd zárásként protestáns lelkészek, Pap Ferenc és Hafenscher Károly vallottak az igehirdetés, a liturgia és művészet egymásra hatásáról. A konferencia gazdag programját a záró vesperást megelőzően Ozsvári Csaba ötvös munkásságáról készült portréfilm zárta.
