A Magyar Egyházzenei Társaság konferenciát szervez „Liturgia és művészet” címmel. Célunk, hogy az elhangzó előadások a múltat és a jelent elemezve, a liturgia és a különféle művészeti ágak (zene — irodalom — képzőművészet — építészet) mulandónak talált vagy öröknek remélt kapcsolódási pontjait bemutatva olyan tanulságokat fogalmazzanak meg, amelyek fényében a jelen és a jövő liturgikus művészeti jelenségei is értelmezhetők. A program egyszerre szól a szakmai közönséghez, akik saját kérdéseik és megoldásaik más művészeti ágakban megjelenő párhuzamaira figyelhetnek föl, és mindazokhoz, akik általában mélyebben szeretnék megérteni liturgia és művészet kapcsolatát.
A liturgikus alkalmak szabadon látogathatók, a konferencián a részvétel regisztrációhoz kötött.
Program
2022. szeptember 23. péntek
17:00 Mise, istentisztelet
— Katolikus szentmise a Hermina kápolnában (1146 Budapest, Hermina út 23.). A zenei szolgálatot a Collegium Musicum Jaurinense vezeti Kelemen Áron OSB irányításával. Orgonán közreműködik Soós Gábor orgonaművész.
LITURGIA ÉS MŰVÉSZET — SZENT MISE ÓRÓMAI ÉNEKEKKEL A HERMINA KÁPOLNÁBAN
— Protestáns istentisztelet a fasori evangélikus templomban (1071 Budapest, Városligeti fasor 17.). A zenei szolgálatot a Fővárosi Protestáns Kántorátus végzi Pap Kinga Marjatta vezetésével.
LITURGIA ÉS MŰVÉSZET — PROTESTÁNS ISTENTISZTELET A FASORI EVANGÉLIKUS TEMPLOMBAN
18:30 A Magyar Egyházzene folyóirat új évfolyamának bemutatója, közgyűlés
20:00 Állófogadás a MET tagjainak és az előadóknak
(helyszín: D50 Kulturális Központ és Hotel – Esztergom-terem
1071 Budapest, Damjanich utca 50.)
2022. szeptember 24. szombat
helyszín: D50 Kulturális Központ és Hotel – Esztergom-terem
1071 Budapest, Damjanich utca 50.
8:00 Príma, regisztráció
9:00 Tercia
9:20 Megnyitó
9:30 1. előadás: Czétényi Gellért (irodalomtörténész): Szent és profán Esterházy Péter egyszerű történeteiben
10:00 2. előadás: Varga Ferenc (szobrász): Képzavar. Egy néhai bálványfaragó-képromboló képzőművész hódolata az ikon előtt.
11:00 Kávészünet
11:30 Kerekasztal-beszélgetés — A szent zene útjai (Bubnó Tamás, Földváry Miklós, Mizsei Zoltán, Szoliva Gábriel OFM)
12:30 Szexta
12:45 Szendvicsebéd – helyben
13:45 Nóna
14:00 3. előadás: Déri Balázs (költő, műfordító): Zsoltárfordítás az új, magyar gregoriánumhoz
14:30 4. előadás: Lőrincz Zoltán művészettörténész: Puritánság vagy/és művészet!?
15:00 5. előadás: Sándor László (zeneszerző): Alkotó szellem, mint legmagasabb szubjektivitás – gondolatok Antoine Busnoys Anthonii, usque limina motettájához
15:30 Kávészünet
16:00 6. előadás: Enyedi Pál (orgonaművész): „… vocum harmonia, quae ad pietatem augendam ordinata est…” Megjegyzések a XVII. századi orgonairodalom és a katolikus istentisztelet kapcsolatához
16:30 7. előadás: Alácsi Ervin János (katolikus teológus): Miért az orgona a liturgia saját hangszere? – A síporgona templomi használatának teológiai megalapozása
17:00 8. előadás: Papp Ferenc (református teológus)
17:30 9. előadás: Hafenscher Károly (evangélikus teológus): Liturgia és az igehirdetés művészete
18:00 Filmvetítés Ozsvári Csaba (ötvös) munkásságáról
19:00 ÖKUMENIKUS VESPERÁS TÖBBSZÓLAMÚ TÉTELEKKEL
A közös gondolkodás elindításául Joseph Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa tanulmányának rövid részletét választottuk:
„Hogyan tovább? Ma nemcsak a szakrális művészetnek, hanem általában a művészetnek egy korábban ismeretlen méretű krízisét éljük át. A művészet válsága pedig azon emberlét krízisének a tünete, mely éppen az anyagi világ fölött való uralkodás legszélsőségesebb fokozásában olyan helyzetbe került, ahol az ember az anyagi természetű dolgokat meghaladó tájékozódási kérdések tekintetében vakká vált; ezt az állapotot lelki megvakulásként jellemezhetjük. Arra a kérdésre, hogy miként kell élnünk, hogyan vehetünk erőt a halálon, van-e és milyen értelme van az életünknek — mindezekre a kérdésekre nem léteznek többé közös válaszok. A pozitivizmus —a tudományos komolyság nevében— a horizontot az igazolhatóra, a kísérletekkel bizonyíthatóra szűkíti le, a világot átláthatatlanná teszi. Tartalmaz még ugyan matematikát, azonban a Logosz, aki ennek a matematikának és alkalmazhatóságnak az előfeltétele, nem jelenik meg többé. Képvilágunk így többé nem lépi túl az érzékelhetően megjelenőt, és azoknak a képeknek az áradata, amelyek minket körülvesznek, egyben a kép végét is jelentik. A fényképezhetőn túl semmi látnivaló nem létezik többé. Ekkor azonban nemcsak az ikon-művészet, a szakrális művészet válik lehetetlenné, amely egy messzebbre való látáson alapul; hanem maga a művészet is, amely az impresszionizmusban és az expresszionizmusban még egyszer megkísérelte az érzékeléssel járó látást a legszélső határokig kiterjeszteni, szó szerint tárgytalanná vált. A művészet saját magunk által teremtett világokkal való kísérletezéssé, olyan üres „kreativitássá” válik, mely a Creator Spiritus-t —a Teremtő Szentlelket— többé nem érzékeli. Megkísérli annak helyét átvenni, ám eközben mégis csak az önkényeset és az űrt képes létrehozni, az emberben pedig alkotó tevékenységének abszurditását tudatosítja.”
Joseph Ratzinger: „A képek kérdése.” (ford. Heller György) In: Joseph Ratzinger: A liturgia szelleme. (Szent István Társulat, Budapest, 2002). 117.
Előadók:
Hafenscher Károly (evangélikus teológus), Pap Ferenc (református teológus), Alácsi Ervin János (katolikus teológus), Czétényi Gellért (irodalomtörténész), Varga Ferenc (szobrász), Déri Balázs (költő, műfordító), Sándor László (zeneszerző), Enyedi Pál (orgonaművész), Bubnó Tamás (előadóművész), Szoliva Gábriel (egyházzenész), Mizsei Zoltán (előadóművész), Földváry Miklós (liturgiatörténész).
Közreműködő zenei együttesek:
Collegium Musicum Jaurinense (Művészeti vezető: Kelemen Áron OSB, Bruckner Máté),
Fővárosi Protestáns Kántorátus (Művészeti vezető: Pap Kinga Marjatta),
a Zeneakadémia egyházzene tanszékének kórusa (Művészeti vezető: Merczel György, Mizsei Zoltán)
