Egyházzene.huzene és liturgia

Kiadványok kosár tartalma
A kosarad jelenleg üres.

Énekes Iskolák

„Maxima debetur puero reverentia!” – mondta a klasszikus pedagógia évszázadokon keresztül, amivel egyetértve rögtön hozzátehetjük Kodály örökérvényű kijelentését, miszerint „a gyermeknek a legjobb is csak éppen hogy jó!”

Az elmúlt húsz év pedagógiai, oktatás-nevelési kísérletezgetései zsákutcába juttatták a klasszikus pedagógia értékalapú szemléletét. Az oktatási intézmények elvesztették az őket megillető egészséges autoritásukat, rájuk kényszerítve a „homo œconomicus” haszonelvű gondolkodásmódjából fakadó „fejquóta” rendszert, amely a piac „törvényeinek” megfelelően formálta, alakította az új szemléletű szülőt, gyermeket, pedagógust egyaránt. Merészen hátat fordítottak azon korábban megkérdőjelezhetetlen gyakorlatnak, miszerint a teljes értékű ember nevelése nem történhet kizárólag csak pragmatikus megfontolások alapján, hanem az értelmi nevelés mellett ugyanolyan súllyal jelen kell lenni az érzelmi, lelki nevelésnek is. Ezt bizonyíthatóan a művészeti tárgyakkal való foglalatosság képes a leghatékonyabban megvalósítani. Közülük is (a többit nem háttérbe szorítva) az ének-zene képes leginkább ennek eleget tenni. A Kodály által megálmodott és megvalósított ének-zenei általános iskolák – dacára az előző politikai rendszer káros és torz ideológiai gyakorlatának –, szakmailag és művészileg is európai színvonalon képviselték hazánkat a nemzetközi élvonalban. Közismert és azóta tudományosan is igazolt, hogy „Kodály országa” mit adott a világnak, de elsősorban saját magunknak. Ezek az iskolák az 1989-es rendszerváltás utáni, új szemléletű oktatáspolitika áldozataivá váltak, ma már csak mutatóban találhatók az ország egyes pontjain. Idevonatkozó tanulmányok, írások, dolgozatok szép számmal találhatók különböző szakmai archívumokban, de ez nem témája jelen ismertetőnknek.

A schola cantorum (énekes iskola) mint oktatási intézmény a VII. századtól először a pápai udvar keretei között működött, majd a kereszténység terjedésével európai méretűvé nőtte ki magát, s vált a keresztény civilizáció legősibb oktatási formájává. – A zenének a nevelésben betöltött különleges szerepét már az ókori ember is igen hamar felismerte és alkalmazta. Az ókori tudományok két nagy csoportja – a nyelvi és a matematikai – minden korszakban a szellemi-lelki élet meghatározó szerepét töltötte be a társadalomban. Ebbe a második csoportba tartozott a zene is, ami nemcsak az ember ünnepeit tette tartalmassá és méltóságteljessé, hanem a hétköznapok szerves tartozéka volt, azaz gyakorlati funkcióval is bírt.

E nemes hagyomány őrizői és fenntartói azok az európai nagy műhelyek, ahol a tudás megszerzésének aranyfedezete nem az állandóan változó napi érdekek mentén valósul meg, hanem a múlt értékeire alapozva és korunk elfogadható követelményeit figyelembe véve szilárd elvi értékrendet közvetítenek. Ilyen intézmények napjainkban: az angol „college”-szkólák, a montserrat-i bencés kolostor szkólája, a római Cappella Sistina, a lipcsei Tamás-templom iskolája, avagy a Wiener Sängerknaben.

Magyarországon is igen korán elfogadottá vált ez az iskolatípus, hisz 1028-ból maradt feljegyzés szerint tudjuk, hogy Esztergomban már püspöki szkóla működött! A XVI. század elején pedig a budai szkóla európai hírű volt! A török korszak után újra felvirágzott a püspöki székhelyek és szerzetesi iskolák mellett az esperesi, ill. plébániai gyakorlatban ez az iskolatípus.

Az újkori magyar oktatáspolitikának egy kísérletező kedvű protektora révén lehetőség nyílt 1984-ben föléleszteni ezt a modellt, az akkor még minden oldalról támogatott ének-zenei általános iskolák mellett, kísérleti jelleggel. Ebből nőtte ki magát 1988-tól kezdődően, de végleges formáját csak 1996 őszétől elnyerő Budapesti Énekes Iskola (BÉNI) a belváros-lipótvárosi Deák Diák Általános Iskola keretei között. Ezt követte a budapesti Szent István Énekes Iskola a Szent István Általános Iskola keretein belül. Mindkét intézmény önkormányzati fenntartású. 2009-ben alakult meg a budai Szent Angéla Ferences Általános Iskolában a Budai Ferences Énekes Iskola (BFÉI), amelyik elsőként egyházi fenntartású intézmény keretei között működik. Két különböző formában működő énekes iskola is dolgozik még az országban.

Mire épül és milyen célokat tűz maga elé ez az iskolatípus?

Mindenekelőtt a gregorián énekre, mint az emberiség ősi zenei alapélményére (ún. zenei univerzáliákra). Továbbá a magyar népzenei hagyományra (népdal, néptánc, népszokások, népi játékok). Az európai és magyar egyetemes műzene egyházi és világi örökségére, valamint a rendszeres egyházi liturgikus zenei szolgálatra és az arra épülő koncertezésre. Törekszünk továbbá lehetőséget biztosítani növendékeink számára, hogy hangszeres képzésben is részesüljenek a kerületi zeneiskolák segítségével, azok szabad kapacitásainak kihasználásával. Mivel napjainkban a legalacsonyabb rendű zenei termékek jutnak el a gyermekekhez, ezért értetlenül állnak az emberiség által létrehozott (szellemi erőfeszítést igénylő) zenei és művészeti kincsek előtt. Az „ars musica” segítségével könnyebben megvalósítható a helyes értékrend kialakítása, a jó értelemben vett fegyelmezettség, teherbírás és magabiztos fellépés. Alapvetően a minőségi (kvalitatív) elvárások dominálnak a mennyiségi (kvantitatív) helyett. Hangsúlyozzuk továbbá, hogy mind a zenei nevelésben, mind pedig az egyéb tárgyak oktatásában, valamint a növendékek erkölcsi felelősségének kialakításában komplexitásra törekszünk, és mindig az alakuló-formálódó személyiség teljes egységét és helyes irányultságát tartjuk szem előtt.

Az énekes iskola, mint iskolatípus nem egy belterjes, zárt, elit képzést szorgalmazó intézmény, bár magasrendű oktatási szisztémája és elvárásai a legmagasabb rendű tudást és értékrendet célozzák meg, hanem sokoldalú zenei képzésével biztosítani próbálja úgy az egyházi, mint a világi zenekultúra egységének megőrzését és fennmaradását. Nekünk ebben is Kodály tanítása mérvadó: „Az iskolának megalkuvás nélkül a legjobbhoz, a legértékesebbhez kell utat egyengetnie. A felnőttek rossz ízlését aligha lehet megjavítani, a korán kifejlett jó ízlés viszont nehezen rontható el! Csakis művészi érték való a gyermeknek, mert a rossz zene megingatja az erkölcsi törvényben való hitet.”

A jelenleg működő énekes iskolák tanárai a fentiek szellemében meg vannak győződve arról, hogy fáradozásuk nem hiábavaló, hogy munkájukkal a rájuk bízott gyermekek következő nemzedéke tudásban, gondolkodásban, műveltségben és nem utolsó sorban felelősségvállalásban példaértékű tagjai lesznek majd a társadalomnak, így bárhol megállják majd a helyüket nemzetünk jobbításának érdekében.


Végezetül, a fentiek ismeretében kérjük mindazokat, akik segítséggel bírnak anyagi, intézményi vagy egyéb lehetőségeiknél fogva, hogy a magyar iskolarendszer gazdagítása és a magyar iskoláskorú gyermekek szellemi, lelki fejlődésének előmozdítása érdekében tegye meg a tőle telhető legtöbbet a schola cantorum-ok országos hálózattá bővülésének érdekében!

Budapest 2012-07-11
Várföldi László
BFÉI